Visegrád díszpolgára címmel tünteti ki és az ezzel járó jogokkal ruházza fel azt, aki
- tevékenységével a város anyagi, szellemi és erkölcsi értékeit jelentősen gazdagította, fejlődésében kiemelkedő érdemeket szerezett;
- országosan illetve nemzetközileg értékelt tevékenysége révén a város ismeretségét, hírnevét és rangját növelte, kapcsolatainak körét bővítette.

CSEKE LÁSZLÓ Hajdúszoboszlón született, 1926. július 6-án. Felmenői apai ágon Erdélyből a 17. században kerültek a Hajdúságba, anyai ágon pedig debreceni polgárok voltak. Az ősök között – mindkét ágon – több ügyvéd, református pap és tanító fordult elő. Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte, majd középiskolai tanulmányait a Sárospataki Református Tanítóképzőben folytatta négy éven át, de 1944 októberében a család orosz megszállás alá került, így tanulmányait a közeli Debrecenben fejezte be jeles eredménnyel. Történelem szaktanári végzettséget a Szegedi Főiskolán szerzett.
Tanítói szolgálatát – pályázat útján – Tahitótfaluban kezdte meg, és az ottani általános iskolában dolgozott 1952 decemberéig. Több felügyelői látogatás eredményeképp tanfelügyelői állás betöltésére kapott ajánlatot Pest megyében, így nyílt lehetősége a visegrádi iskola igazgatói beosztásának betöltésére 1953. január 1-jétől.
Teendőinek középpontjában az iskola bővítése állt. A szülőket megnyerve a magas gyermeklétszám miatt délelőtt és délután végzik hivatásukat. Dr. Bardon Alfréd új szárnyat tervez az emeletes épülethez. Áprily Lajos költő és családja, a visegrádi szülők és az itteni erdészet jelentős pénzbeli támogatásával, ill. kőanyaggal megindult az építkezés. A falak, a födém és az emeleti falak társadalmi támogatással épültek, míg a födémszerkezet megépítését a Pest Megyei Tanács segítette. Az új iskolaszárny felavatására 1958. január 31-én került sor, ezzel Pest megyében az első olyan iskola lett, melyben csak délelőtti tanítás folyt.
Az 50-es évek végén, a 60-as évek elején elérhető célként jelölték ki Visegrád szervezett idegenforgalmának kialakítását. Ezt a munkát a Dunakanyar Intézőbizottság tagjaként mint területi titkár kezdettől fogva támogatta. Másodállást vállalt a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal területi szervénél.
1961-ben pályát módosított, és a szervezet visegrádi kirendeltségének vezetője lett. Munkássága folytán kinevezik a megyei hivatal igazgatói posztjára, és négy év alatt hat kempinget, nyolc motelt és hat szállodát építenek irányítása alatt, zömmel a Dunakanyar régiójában. Közben idegenforgalmi szakképesítést szerzett és mint meghívott tanár dolgozott a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolán. Aktív pályáját 1990-ben a visegrádi kirendeltségen fejezi be.
Kezdetektől fogva sokat publikál. Sorra jelennek meg könyvei: a Visegrád útikönyv öt kiadást ér meg 1958 és 1975 között. A Magyar Városok sorozatában Visegrád című könyve a sorozat indítója 1980-ban. Az Esztergom című útikönyv társszerzője. A Dunakanyar útikönyvet négy ízben is kiadják 1972 és 1982 között. 1975-ben került sor a Dunakanyar széppróza és képeskönyv megjelentetésére, majd 1980-ban újabb könyve kerül a nyilvánosság elé Észak-Magyarország címmel útikönyv formájában. Ugyanennek a tájnak a hasznosságát mutatja be Észak-Magyarország fürdői és gyógyfürdői című kötete. Ezt követte a társszerzőként megjelentetett Magyarország útikönyv, 1968–75 között négy kiadásban. A Hableány Napló 1867-ből magyar, angol, német nyelven jelenik meg 1999-ben.
Jelentős filmforgatókönyv-írói és társrendezői tevékenysége is: A Duna hajlatában, a Hableányon Pest-Budától Párizsig, az Evezővel Európán át, a Szent György mai lovagjai vagy a Hableányok filmriportja.
A rendszerváltás idejétől tevékeny részt vállal és fontos tisztséget tölt be a Szent György Lovagrend tevékenységében. Kiemelt fontosságú és jelentőségű a rend karitatív tevékenysége és kapcsolatok ápolásán keresztül Visegrád idegenforgalmi, történelmi vonzerejének súlyozása. Tevékenységét már eddig is több kitüntetés és elismerés fémjelzi.

Kalász István érseki tanácsos, címzetes prépost, esperes, ahogy mindannyian ismerjük és tiszteljük, Visegrád plébánosa. 1943. január 17-én született Balassagyarmaton. A teológiai főiskola elvégzése után 1966. június 19-én szentelték pappá Esztergomban. Első munkahelyeként 1967-ben került Visegrádra, s egy rövid tardosbányai megszakítástól eltekintve, 37 éve végzi papi hivatását városunkban.
Akik ismerik, tudják: szerény ember, aki a templomon kívül nem szokott nyilvánosan szerepelni. Ennek ellenére, amennyire ideje engedi, minden közéleti, kulturális rendezvényen jelen van, híveivel nemcsak a templomban, hanem az utcán, családi körben, iskolában is tartja a kapcsolatot. Velünk van, lelki támaszunk a bölcsőtől a koporsóig.
A mai világban, amikor a fiatalság nevelése nehezebb és fontosabb feladat, mint bármikor, Kalász István iskolai hitoktatóként, a visegrádi iskola tantestületével együttműködve hosszú évek óta gondoskodik a felnövő nemzedék erkölcsi neveléséről az iskolában, sportban, hittantáborokban.
A református testvéregyházzal az ökumenikus gondolat jegyében nyitott, szívélyes kapcsolatot tart fenn.
Lelkipásztori munkájának legutóbbi elismerése és visegrádi híveinek felemelő lelki élménye volt, amikor ez év június 4-én Erdő Péter, hazánk bíboros-érseke bérmálta a Kalász atya által felkészített visegrádi fiatalokat.
Amikor Kalász István plébános úrnak további lelkipásztori szolgálatához erőt és jó egészséget kívánunk, szeretnénk felidézni a 60. születésnapja alkalmával az egyik köszöntőben elhangzott, mind a papnak, mind a gyülekezetnek szóló jókívánságokat:

,,Kössön össze sok párt – sírig hűségre,
Hintsen keresztvizet minél több csöppség
    fejére,
Nyiladozó kis szívek lángját hevítse,
S az ifjúságot jó útra segítse.
Idősnek, betegnek nyújtson vigasztalást,
Didergő léleknek – jó szava – legyen
    meleg palást.
S ha elérkezik éltünk végórája
– és Urunk elszólít –
Utolsó utunkon – kísérjen – könyörgő imája.”