Közel két évtizede, minden év július és augusztus hónapjában néhány hétre régész hallgatók dolgoznak a visegrádi palota illetve a mellette elhelyezkedő középkori ferences kolostor feltárásán. A tanásatást, ahol az egyetemi hallgatók megismerhetik a régészeti feltárások módszereit és az előkerült anyag feldolgozásának lehetőségeit.

A régészhallgatók visegrádi munkáját és a tanásatásokat még Dr. Kubinyi András, a magyar középkorkutatás tavaly elhunyt kiemelkedő kutatója kezdeményezte, azért, hogy a középkori régészetet tanuló diákok az ország egyik legfontosabb királyi központjában, a visegrádi palotában és környezetében ismerkedhessenek meg azokkal a szakmai fogásokkal, amelyek alapvetőek lesznek majd későbbi munkájukban, és amit nem lehet elsajátítani az „iskolapadban” hanem csakis a terepen. A Visegrádon folyó nagyszabású ásatások ehhez kitűnő háttért biztosítanak, és a tanásatás programjának külön részét képezi az is, hogy a hallgatók megismerik az itt korábban feltárt emlékeket, a műemlékeket. Így napi programjuk része a Fellegvár a Salamon-torony, vagy éppen a most folyó lepencei ásatások megtekintése a múzeum régészeinek szakavatott vezetésével. A tanásatások eredményeként ma már egészen átfogó képpel rendelkezünk Visegrád egyik legnagyobb középkori egyházi épületéről, a palota tőszomszédságában elhelyezkedő, Zsigmond-király által alapított ferences kolostorról. Az ásatások, amelyeket a múzeum részéről Szőke Mátyás és Buzás Gergely irányítanak, hatalmas mennyiségű faragott kőanyagot hoztak felszínre, és a 15-16. századi kolostor épületeken kívül, Visegrád településének 13-14. századi története szempontjából kiemelkedő jelentőségűek. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti tanszékének hallgatóit, Laszlovszky József, a Közép-európai Egyetem és Mordovin Maxim az ELTE tanárai vezetik a feltárásokon. Ebben az évben a kutatások a királyi palota és a kolostor közötti területre koncentrálódtak, itt sikerült több középkori épület maradványait azonosítani, és nagyon gazdag késő középkori és újkori anyagot feltárni. A leletek közül kiemelkedik egy épen megmaradt mázas kályhacsempe és egy emberfejet ábrázoló színes mázas kerámia edény töredékei. A diákok munkája így nemcsak a múzeum gyűjteményét és a Visegrádra vonatkozó régészeti ismereteket gazdagítja, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy ezt a királyi központot jól ismerő, a középkori régészet módszereiben jártas régészek fejezhessék be sikerrel egyetemi tanulmányaikat. Az egyetem és a Mátyás király Múzeum közötti együttműködés azt is lehetővé teszi, hogy a feltárt anyagból szakdolgozatok is készülhessenek, aminek eredményeként a ferences kolostor anyagát jobban megismerhetjük, amely kiinduló pontja lehet egy később helyreállítási munkának.