Visegrád Város Képviselő-testülete a "Pro Urbe Visegrád" kitüntetés adományozásával kívánja elismerni:
a) azt a tartósan (általában legalább 5 éven át) teljesített kimagasló  közéleti,  gazdasági, szakmai, tudományos, művészeti, kulturális, vagy sporttevékenységet, amely jelentősen hozzájárult a város fejlődéséhez, gyarapította anyagi vagy szellemi értékeit, növelte jó hírét;
b) a válságos helyzetben vállalt közszolgálatot, nehéz próbatételek során tanúsított helytállást, amely történelmi érdemként, erkölcsi példaként értékelhető.

VIDOSITS BÉLA Mezőtúron született 1942. augusztus 2-án. Édesapja Vidosits Jenő fogtechnikus, édesanyja Gábor Erzsébet tanítónő.
Hárman vannak testvérek: Jenő egy ideig Visegrádon az erdészetnél dolgozott és futballozott is, a csapat kapusa volt. Nővére Ágnes, szintén Visegrádon volt zöldkeresztes védőnő.
A család egésze 1960-ban került Visegrádra, mivel édesanyja ez év őszétől tanítónői kinevezést kapott itt.
Béla a családdal a Nádler-házban lakott, de közben megnősült 1963-ban. 1965-ben született első gyermekük, Ági, majd 1967-ben második gyermekük, Béla. Mint kisiparos 1967-ben váltotta ki engedélyét. Azóta egyfolytában tagja a kisipari, most már vállalkozói kamarának.
1977-ben épült fel különálló, kertes családi háza, amelyben azóta is laknak.
A futballhoz mindig közel állt, 1957–1960 között Dunaújvárosban, az Építőkben futballozott.
Ezt követően, 1979-től Dömösön lesz a sportvezetőség tagja, előbb pénztáros, majd a futball szakosztály vezetője. Ennek előzménye az volt, hogy Visegrádon megszűnt a labdarúgó tevékenység és a csapat is. Pontosabban a csapat elkerült Dömösre, de mert az ottani csapat nagy többsége visegrádi volt, így előbb Balogh Marci bácsit, majd Vidosits Bélát kérték fel vezetőségi tagnak. Dömös jelentős futball eredményeket ért el, és fölkerült előbb a megyei II., majd az I. osztályba Komárom megyében.
1988-ban vált ki a dömösi futball szakosztály vezetéséből.
1989 novemberében megkeresték a Dömösön játszó visegrádi fiatalok – Szabó István, Illés Zoltán, Illés István, Szedlacsek János, Sacelotti György, ifj. Sitku Pál, ifj. Vidosits Béla, Zeller Róbert, Bergmann Pál, Balogh László, Bergmann Gábor, Bálint Zsolt, Krisztián Zoltán, Scheili Ferenc, Kovács Péter –, hogy alakítsanak Visegrádon községi futball/sportegyesületet. Vidosits Bélát kérték fel szakosztályvezetőnek.
1990. január 20-án alakult meg az egyesület hivatalosan. A budai körzeti bajnokságban 1990/91-ben (őszi–tavaszi fordulóval) kezdték meg szereplésüket. Ez egy nagy létszámú körzet volt és jelentős települések csapatai szerepeltek benne: Budakeszi, Páty, Nagykovácsi, Zsámbék, Solymár, Piliscsaba, Biatorbágy stb.
18 csapat szerepelt a bajnokságban. Visegrád folyamatosan szerepelt a bajnokságban. Több alkalommal értek el szép helyezéseket – a 2. és 3. helyet.
Az 1996/97-es idényben nyerték meg a bajnokságot. 1997 őszétől 2000 nyaráig szerepeltek a visegrádiak a Pest megyei II. osztályú bajnokságban.
2000-től 2002-ig újra járási bajnokság következett, majd 2002/2003-ban újra a megyei bajnokság következett: Veresegyház, Váci Reménység, Dunakeszi, Iklad, Perbál, Bag, Tárnok, Pilisszentiván, Budaörs, Dunaharaszti, Kerepes stb.
Egészségügyi okok miatt Béla 2003 nyarán lemondott a szakosztály vezetéséről.
Munkáját mindig lelkiismeretesen végezte. Mind a serdülő, mind az ifi és felnőtt csapat munkájának sikeréért egyaránt sokat dolgozott.

Schandl Lajost keveseknek kell bemutatni, hiszen születése, 1938. július 29. óta Visegrádon él, három év kivételével itt is dolgozott. Általános iskolai tanulmányai után Szegeden szerzett erdésztechnikusi képesítést 1957-ben. Ettől kezdve az erdő, az erdészeti munka töltötte ki életét nyugdíjba vonulásáig. 1957 és 1960 között a Nagymarosi Erdészetnél gyakornok, majd kerületvezető erdész. 1960. november 17-től 1998-ban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig 41 éven át a Pilisi Parkerdőgazdaságnál dolgozott fahasználati főelőadó, ágazatvezető, majd parkerdő-gazdálkodási főelőadó munkakörökben.
Schandl Lajos életének hivatali munkája mellett másik meghatározó része a közösség és szülőhely érdekében kifejtett társadalmi munka, amelyet 1963 óta 24 évig tanácstagként, nyolc éven át képviselőként, az oktatási, idegenforgalmi, településellátási, népjóléti bizottságok tagjaként és vezetőjeként végzett. Társadalmi munkájáért több kitüntetésben részesült. 1994 és 2002 között a Visegrádi Német Kisebbségi Önkormányzat képviselőjeként dolgozott. Ebben a minőségében tagja volt a Visegrádi Hírek szerkesztőbizottságának is.
Milyen kevésnek tűnik több mint 40 év szakmai és közéleti munka a száraz adatok felsorolásának tükrében! E mögött ott van egy ember, Visegrád elmúlt évtizedeinek közismert, megbecsült alakja. Schandl Lajos személyében megindítóan egyesül a 200 éves sváb ősök munkaszeretetének, otthonteremtő kitartásának nemes hagyománya, hazánk és a magyarság történelméhez való kötődéssel, a másokért, a közérdekért való tenni akarással. Példamutató, ahogy Visegrád közelmúltbéli, sajnálatos közéleti acsarkodásai közepette megőrizte erkölcsi tartását, nyugalmát, senkit igaztalanul meg nem bántva. A visegrádi németség hagyományainak ápolásában nemcsak újságcikkeivel, a kisebbségi önkormányzat tisztségviselőjeként, a nemzetiségi énekkar aktív tagjaként vette ki részét, hanem örömmel segítette a visegrádi fiatalok helytörténeti gyűjtőmozgalmát, kiállításainak szervezését.
Aki ismeri, tudja, hogy a nehéz, de szép erdei-erdészeti munka résztvevőiről számos történet, humoros anekdota keringett közszájon. A szó elszáll, az írás megmarad – gondolta Schandl Lajos, s ennek eredményeképpen több kötetben írta le, tette közkinccsé 4 évtizedes munkája során átélt és az idősebbektől hallott élményeit. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos ez az elkövetkező generációk számára, hogy legalább ily módon megismerhessék eleik életét, munkáját és víg kedélyét. Tudjuk, írói tarsolyában lapul még néhány ,,madárlátta” kézirat. Most, amikor Visegrád város elismerését átadjuk, őszinte szívből kívánjuk, hogy Lajos bácsi jó egészségben, sokáig örvendeztessen meg bennünket kedves történeteivel és könyveivel.