vakbarát verzió

AKADÁLYMENTES

Ügyintéző

Nyomtatványok, helyi adó rendeletek, a számlaszámok itt érhetők el:
letölthető nyomtatványok, elektronikus űrlapok .

Városházi hírek

A Magyar Közút Nonprofit Zrt. tájékoztatója a 11-es számú főút Rév csomópont és VIFA épület közötti szakasza felújításának ütemezéséről ITT olvasható.

tovább

Galéria

Képeslapküldő

Képeslap küldő
 
 

Természeti értékek

Visegrád környezetének természeti kialakulása

Visegrád környezetének természeti kialakulása

Ha visszautaznánk az időben úgy 15 millió évet, láthatnánk, amint az un. résvulkáni tevékenység során többször megreped a földkéreg, s óriási robbanások következtében a felszínt vulkáni hamu és magma borítja be. Az újabb és újabb kitörések alkalmával felszínre került magma, lerakódott hamu, s az abba ágyazódott kisebb-nagyobb magmás tömbök évmilliók alatt kőzetté szilárdultak, amit szaknyelven agglomerátumnak neveznek. Az idők során a vulkáni hamuból a kevésbé kemény vulkáni tufa alakult ki, amit a Magda-forrási sziklakapunál láthatunk. A következő évmilliók során a hőmérsékleti különbségek tovább aprították, porlasztották a felszíni réteget. A lezúduló nagymennyiségű csapadék mosta a tájat, a törmeléket szállítva völgyeket mélyített, majd folyásában csendesedve asztalszerű laposokban lerakta hordalékát. Erre szép példát láthatunk a Magda-forrás feletti Telgárthy-rét megtekintésekor.

A Mátyás király út mellett csörgedező Apátkúti-patak mellett sétálva érhetjük el ezeket a látnivalókat, a Bertényi Miklós Füvészkert irányában. A patakról is érdemes pár szót szólni. Régen Malom-pataknak nevezték, nem véletlenül, hiszen a XVIII-XIX. században energiáját őrlő- és fűrészmalmokban hasznosították.

Az erdészeti úton továbbhaladva érhetjük el a völgyzáró gátat és a kis mesterséges tavat. A völgy következő látnivalója az Ördögmalom-vízesés, ahol megcsodálhatjuk a patakvíz sziklát formáló erejét. Ha megfigyeljük, láthatjuk ahogy a kicsiny patak csatornaszerűen belevájja magát a kemény andezit kőzetbe, könnyen elképzelhetjük, hogy az ős Duna hogyan mosta, választotta ketté a Visegrádi-hegységet a Börzsönytől. Gondoljunk csak bele, mekkora, gigászi küzdelmek eredményeként született meg a világhírű Dunakanyar!

A Magda-forrásnál még egy érdekességgel találkozhatunk. A forrásnak hátat fordítva, a patak fölött, a szürkés-lilás kőzetre rakódva, sárga színű, meredek löszfalat láthatunk, annak bizonyítékaként, hogy valamikor erre is tekergett a Duna, és egy csendes öblében itt rakta le hordalékát. Hasonló löszfalat ugyanilyen, egyszáznyolcvan méteres tengerszint feletti magasságban a Visegrád-Lepence környéki hegyoldalakban is felfedezhetünk.

Sétánk újabb állomása úgy másfél kilométer után érkezik el, amikor elérjük az Ördög-bánya sziklafalait. Itt szép példákat láthatunk a meredek falakon megtelepedő spórás és virágos növényekre. A Pilisben ma is látható növénytakaró és gazdag erdőség a felmelegedés időszakában, a második jégkorszak után alakult ki. A hűvösebb északi oldalakon a bükkösök, gyertyánosok, míg a melegebb, déli oldalakon a tölgyesek és cseresek a jellemzőek. A laza koronájú fák között, a gyepszintet lágyszárú növényzet, elsősorban perje és csenkeszfélék, valamint galagonyás, somos, vadrózsás, kökényes cserjések is színesítik. A naposabb részeket szedresek és csalánosok uralják. Térségünk erdeiben egykor vadon éltek a barlangi medvék és turáni szarvasok, azonban az ő nyomaikat ma már csak a pilisi barlangokban fedezhetjük fel.

Mátyás király idejében még vadásztak a környező erdőkben az európai bölényre, barna medvére, farkasra, hiúzra. A hiúz az 1990-es években még visszamerészkedett, de ma nem találjuk nyomait. Patásaink közül ma is az erdő királya a gímszarvas. A kedves, félénk őzzel is találkozhatunk pilisi kirándulásaink során. A sötét szőrű vaddisznó látványa rémülettel tölti el a kirándulót, azonban jó tudni, embert észlelve ő maga is fejvesztve menekül. Érdekes, hogy 130 évvel ezelőtt még egyáltalán nem élt erdeinkben a ma gyakran látható muflon, ma már viszont gyakorta téved a látogatók szeme elé. A korzikai vadjuh is visszajár fiatal erdeinkbe.

Szőrmés állataink közül a legnagyobb a mindig rejtőzködő vadmacska. A fehér-fekete csíkos bundájú, éjszaki vadászt csak nagyon ritkán lehet látni, azonban a szintén éjszakai vadász borzzal gyakran találkozhatnak az aszfalt utak mentén az erre járók. A rőt bundás rókát szinte mindenki ismeri. A hosszú, bozontos farkú, sárga mellényű nyuszt, és a rá sokban hasonlító, de fehér mellényű nyest szorgos rovarpusztító állat. Erdeink ritka tornászát, a mókust a füvészkert fenyveseiben láthatjuk meg leginkább. A környék legnagyobb ragadozó madarai a sasok. A halászsas egy-egy példánya olykor bevitorlázik környékünkre, ezen kívül ölyvek közül az egerésző kecses röptét ma is gyakran megcsodálhatjuk.

Az 1970-es évektől egyre gyakoribbá váltak a fekete hollók, melyek sajátos, huhogó hangját ma is hallhatjuk. Éjszakai ragadozóink közül a baglyok a legjelentősebbek. Az apró énekesmadarak vidám seregével is találkozhatunk pilisi túráink során.