Nomen est omen?

Valóban a név magában hordja viselője sorsát? Utalhat a végzetére? Számos alkalommal így lehet, de Zách Felícián esetében ez nem igaz, akinek utónevében a felix (boldog) latin szó rejtőzködik. De mi is történt 1330. április 17-én a visegrádi palotában? A kegyvesztett magyar nemes karddal tört az éppen ebédelni készülő uralkodói családra. A Képes Krónika leírása szerint: „észrevétlenül belopódzva odalépett a király asztala elé, és éles kardját kirántva hüvelyéből, veszett kutya módjára heves támadással könyörtelenül meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat. I. Károly Róbert csak könnyebben sebesült meg, de feleségének négy ujja bánta a gyilkossági kísérletet. Erzsébet testével védte gyermekeit. Zách Feliciánt végül az asszony étekfogója ártalmatlanná tette, majd a terembe berohanó őrség tagjai miszlikbe aprították. A király a merénylő fiát és annak szolgáját lovak farkához kötetteve végeztette ki, idősebb lányát lefejezték, férjét fogságra vetették, gyerekeiket a rodoszi lovagoknak adták. Rabszolgaként éltek. Másik lányát, Klárát, aki Erzsébet udvarhölgyeként szolgált, arcán és kezén megcsonkították, majd elrettentő példaként lovon hurcolták körbe az országban. Nem tudjuk, Zách Feliciánt miért döntött a vérontás mellett. Három okot szoktak felsorolni, mint lehetőség. Tette az I. Károly Róbert elleni összeesküvés része volt, de lehetett Klára állítólagos megbecstelenítésének bosszúja is, vagy csak egyszerűen berúgott, és roppant erősnek érezte magát.

Szerző: E. Kovács Péter

Kép: Orlai Petrics Soma: Zách Felicián