Salamon-torony

A visegrádi kettős várrendszert a tatárjárás után, 1250-1260 körül építtette IV. Béla és felesége, Lascaris Mária királyné. A várat az évszázadok alatt az Anjou-királyoktól Hunyadi Mátyásig számos magyar uralkodó bővítette, komfortosította, illetve tette a korszerű katonai elvárásoknak megfelelővé.

Az alsóvár a kaputoronnyal és őrtornyokkal megerősített erődítésfalakból és egy nagy lakótoronyból állt, amely egyszerre volt uralkodói szálláshely, ispáni lakóhely, és katonai feladatokat ellátó erődített épület. Az alsóvárat tornyokkal megerősített völgyzárófal kötötte össze a Fellegvárral, mely egészen a Duna-parti őrtoronyig húzódott. A völgyzáró falakon át vezetett a  Budát és Esztergomot összekötő középkori országút, a vár egyik fontos feladata ugyanis az országút és a dunai hajóforgalom ellenőrzése volt.

A Salamon-torony a XIII. században

Az alsóvár lakótornya, az ún. Salamon-torony a korszak magyarországi építészetében szinte egyedülálló épület. 13. századi főbejárata az első emeletről nyílott, innen vezetett az emeletre a déli fal sarkába beépített lépcsőház. Az emeleti termeket oszlopos kandallók fűtötték, és gazdagon tagozott ikerablakok világították meg.

A hatodik szinten helyezkedett el a gyilokjárós, pártázatos falakkal övezett tetőterasz, ahonnan a külső, fából épült erkélyfolyosóra lehetett kilépni.
A lakótorony nyugati oldalához árnyékszék torony is csatlakozott.

Völgyzárófalak 

Az  alsóvár 13. századi  elrendezését egy esetleges tatár támadás elleni védelem határozta meg. A vár észak felőli erődítése ezért sokkal hangsúlyosabb: ezt az oldalt védték ugyanis a lőréses pártázatokkal ellátott őrtornyok és a csapóráccsal, tolóreteszes kapuval zárható kaputorony is, továbbá két kitörőkapu. A déli oldalt nem erősítették őrtornyok, a völgyzárófal itt csak a hegy alsó sziklájáig emelkedik. 

A Salamon-torony a XIV. században

A 14. század elején a várat Csák Máté birtokolta, tőle I. Károly hívei ostrommal foglalták el. Az Anjou király 1323-ban helyezte át székhelyét Temesvárról Visegrádra. Ekkorra keltezhető a Salamon-torony átépítése is. A király a második emelet keleti ablakát bejárattá alakíttatta át, a  termeket pedig belül keresztfalakkal osztották meg. Az ötödik szintet fedő fa födémet bordás boltozatokkal helyettesítették, ezáltal a torony felső teraszán nagyobb hajítógépeket lehetett felállítani. A falak által határolt, magasabban fekvő teraszról hídon át lehetett a lakótoronyba bejutni.
Ezen a teraszon kapott helyet a pénzverőház és egy kút is.

Képgaléria a visegrádi Salamon-toronyról

Bővebben a Salamon-toronyról: www.visegradmuzeum.hu