Kedves Látogatóink!

Minden táj, város mesél, ha nyitott rá szemünk, fülünk és szívünk.

Engedjék meg nekem, hogy a szívemre és eszemre küldött üzeneteinek birtokában ajánljam hegyeinket, patakjainkat, városunkat, Visegrádot mindannyiuknak!

Érzéseimben tudok azonosulni azokkal, akik szerint itt, a Pilisben dobog a Föld szíve. Érdekes, hogy ez a szív forma – a Duna különös kanyarulata révén – a tájban is visszaköszön.

Visegrádot vendégeink főleg természeti szépségei és történelmi emlékei miatt látogatják meg. A Duna mentén húzódott a Római Birodalom határvédelmi rendszere, a limes, városunk területén 5  antik erődöt, őrtornyot láthatunk. Visegrád neve a történelmi forrásokban először  Szent István király korában, 1009-ben kiadott oklevélben szerepel, mint vármegye székhely és ispáni vár. Városunk az elkövetkező évszázadokban kiemelkedő szerepet töltött be hazánk történelmében. Olvashatjuk történetét írott forrásokban a tatárjárás utáni újrakezdésben, a Fellegvár megépítésében, az I. (Anjou) Károly által kezdett palotaépítésben, valamint az 1323-ban királyi székhellyé (mai értelemben: fővárossá) való emelkedésben. 1335-ben itt történt a híres visegrádi királytalálkozó, ahol a magyar, a cseh és a lengyel király, valamint a Német Lovagrend együttműködési egyezményt kötöttek. Példájukat követve 1991-ben ugyancsak itt, a visegrádi királyi palota falai között írták alá a Visegrádi Négyek együttműködését megalapozó okiratot. A híres királytalálkozót idézi meg a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok is, amelyre a hazai és nemzetközi résztvevők és meghívottak mellett mi, visegrádiak is minden alkalommal nagy várakozással és szívvel-lélekkel készülünk.

1323 után több ízben itt, a Fellegvárban őrizték a magyar Szent Koronát. 1326-ban Visegrádon alapították meg a Szent György Lovagrendet. E legrégebbi, már nem csupán egyházi, hanem világi szolgálatot is ellátó lovagrendnek a Szent Korona őrzésében is fontos szerepe volt egykor. 1990-ben szerveződött újjá, katonai tagozata jelentős szerepet vállal a királyi palotában és a Salamon-toronynál tartott lovagi tornák, valamint a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok megrendezésében.

Szólnak a forrásaink, mesélnek a mondáink Mátyás király fényes udvaráról, a török uralom utáni újrakezdésről, az elnéptelenedett területre érkező németajkú családokról: hallhatjuk domboldalra felkapaszkodó szőlőtőkék, a megművelt földek, a szorgalmas iparosok takaros kézműves műhelyeinek mesés történeteit, melyek megfejtéséhez segítséget ad a hamarosan felépülő nemzetiségi tájház, ahol az érdeklődők megismerhetik a XVIII. században itt otthonra találó svábok életét és mindennapjait.

Lépjenek velem közelebb a mához!  Nézzük együtt a Duna-Ipoly Nemzeti Park védelme alatt álló, Pilisi Parkerdő által kezelt varázslatos helyeket, melyek várják a pihenni, sportolni vágyókat. Nem véletlen, hogy városunk  történelmi és természeti értékei nemzetközi szinten is jegyzettek, hiszen az UNESCO   Világörökségi Várományos Helyszínek Jegyzékében két visegrádi helyszín „A Római Birodalom határai - A dunai limes magyarországi szakasza” és  “Esztergom és Visegrád középkori magyar királyi központok", valamint az egykori "Pilisi királyi erdő területe” is szerepel a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma szakmai közreműködésének köszönhetően.

A város és a táj nagyon sokat jelent számomra. Beszél a több évszázada ide kötődő családom múltjáról, szól a mindennapok jelenéről és cseperedő gyermekeinkkel a jövőről is. Mesél egy megmagyarázhatatlan kötődésről, melynek köszönhetően, - bármilyen okból kellett is elmennem - mindig vágytam haza a Dunakanyarba: úgy éreztem, Visegrád visszahív. Büszkeséggel és felelősséggel tölt el, hogy szolgálhatom anyagi és szellemi gyarapodását.

Tudom, ez az érzés és cél sokunkban munkálkodik. Összegeznünk és terveznünk kell a jelen talaján állva. Ehhez szívre és észre figyelő összefogást kívánok magunknak!

Üdvözlettel és barátsággal,

Eőry Dénes
polgármester