A tartótiszt című dokumentumfilm vetítése

Varga Ágota 2013-ban készült dokumentumfilmje az első olyan magyar alkotás, amelyben a hálózati személyek beszervezője és tartója szólal meg. A tartótiszt című filmet január 16-án 18.00 órai kezdettel Visegrádon a Duna Moziban lehet megnézni, a vetítés után a rendezőnő szakértőkkel (Prof. Dr. habil. Szakály Sándor DSc, Széchenyi-díjas történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója és Dr. Csatári Bence PhD, történész, publicista) beszélget majd. A film izgalmas karakter- és korrajz egyben, azzal a tanulsággal, hogy a múltat igazi szembesítés nélkül szinte lehetetlen lezárni.

Tartalom:

Ez a film az első olyan alkotás, amelyben egy tartótiszt szólal meg. Az ő önvallomása alapján kiderül, hogyan szervezték be a hálózati személyeket (informátorok, ügynökök, titkos megbízottak, titkos munkatársak), kik és mi módon működtették az állambiztonság rendszerét. A filmből egy munkájának elkötelezett ember portréja bontakozik ki, aki feladatával kapcsolatban évtizedekig nem érzett morális felelősséget, azonban a három egykori érintettel, az általa megfigyeltekkel való találkozás a múlt átértékelésére készteti.

Bővebben: A dokumentumfilm teljesen új szemszögből mutatja be a Kádár-korszak állambiztonsági munkájának egy szeletét. Először szólal meg egykori tartótiszt, ráadásul a katolikus egyházi vonalról, másrészt a szembesítés módszere, mint kendőzetlen párbeszéd új megvilágításba helyezi és még hitelesebb képet ad az akkori állambiztonság céljairól, beszervezési eszközeiről és a végrehajtás módszereiről.

Főszereplője egy volt rendőrtiszt, „a tartótiszt”, számtalan ügynök, hálózati személy beszervezője és tartója. Fő szakterülete az „egyházi reakció” elleni harc. Előbb a Komárom megyei Rendőr főkapitányságon teljesít szolgálatot, majd a 80-as évek közepén a fővárosba kerül, és országos szinten folytatja megkezdett tevékenységét egészen a rendszerváltásig, e terület egyik felelős irányítójaként, mint a Belügyminisztérium III/III-1-b alosztály vezetője alezredesi rangban.

A dokumentumfilmben saját életét tárja elénk, nagy hangsúlyt fektetve az évtizedeken keresztül végzett titkos feladatára, kezdve a belső motivációjától, szakmai fogások bemutatásán keresztül a film vége felé kiteljesedő utolsó összegzéséig. Miközben betekintünk a dossziéhalmazok sokasága közül kiemelt, végtelen mennyiségű jelentésekbe, az egykor szigorúan titkos iratokba.

A főhős szembesítése megfigyeltetettjeivel – köztük ma plébános, egykor káplán; ma templomigazgató, egykor egyházi gimnáziumi igazgató; ma megyéspüspök, egykor plébános – a felek közti beszélgetések érzékeny pontokat feszegetnek és rávilágítanak arra, a kérdés a mai napig sem rendeződött.

A film karakter és korrajz egyben, és annak a felismerése, hogy szavakkal le lehet zárni ugyan a múltat, de mélységeiben és igazán feldolgozni, abból okulni, ki-és megbeszélés, akár a fájdalmas szembesítés nélkül nem lehet.

(forrás: origo.hu; fotó: nfi.hu)