Virrasztó igék

Szeretettel hívunk és várunk minden kedves érdeklődőt a Mátyás Király Művelődési Házba, Gál Mihály "Virrasztó igék" című pódiumműsorára.

Időpont: 2026. november 9. hétfő, 18 óra
Időtartam: 1 óra
Zene: Bartók Béla: Este a székelyeknél

Hitvallásom: „Az utat én akartam, mert engem akart az út”

Műsorom olyan verseket, prózai részleteket tartalmaz, amelyek összetartozásunk, magyarságunk megerősítését, anyanyelvünkhöz, szülőföldünkhöz való ragaszkodásunkat szolgálják.

A műsor első része Alfalutól Csíksomlyóig, 1567-től napjainkig ível. Pünkösd napján elindul István pap népe, Erdély népe, a Kárpát-Duna-medence népe emelkedett lélekkel, a hit megtartó erejével Csíksomlyó felé, a Napba öltözött Asszony, a Magyarok Nagyasszonya, a székelyek oltalmazója felé, a hűség és a hálaadás ünnepén, hogy óvja, védelmezze az ő népét, tartson meg minket továbbra is őseink szent hitében és erényeiben.

A második rész a magyar irodalom nagy csillagainak, édes anyanyelvünk őrállóinak nagy műveiből áll, akik harcoltak szóval és tollal az itthon maradottakért, hitünk és anyanyelvünk megtartó erejéért.

Ők a nemzetébresztő fiaink:

Márton Áron, Erdély nagy püspökének intelmei

Ft. Hajdó István: részlet a 2005-ös csíksomlyói búcsún elhangzott ünnepi beszédéből

Czakó Lajos: Csíksomlyói csoda

Vörösmarty Mihály: Szózat, részlet

Tamási Áron: Jussomat ne vitassátok, részlet

Ferenczes István: Csíkszentdomokos balladája Márton Áron püspök emlékére, részlet

Reményik Sándor: Ahogy lehet, részlet

Wass Albert: Magyar miatyánk, részlet; Üzenet haza

Kányádi Sándor: Vannak vidékek, részlet

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus, részlet

Kós Károly: Kiáltó szó, részlet

Nagy László: Adjon az Isten

Műsorommal az a célom, hogy ebben a háborúkkal terhelt, békétlen, az élet igazságaitól elszabadult, emberpróbáló, értékvesztett világunkban a hit megtartó erejével fennmaradjunk a Szent István-i örökségben, amely földet karddal szereztünk meg, de a magasba emelt kereszttel vetett hitünk őrizte meg.

Nekünk egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv. Mi ebbe a magyar nyelvbe csomagolva jöttünk több évezreden át, és érkeztünk meg ide, a magyar Isten kiválasztott népe. Nekünk ezt a földet elhagyni nem szabad; ez a miénk, még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik, mert őseink könnye és vére puhította a barázdákat itt. Drága hamvaik porladnak Erdély szent röge alatt. Ezért öleljük mi éjjel-nappal ezt a földet, ezért hull vissza rá meghasadt szívünk, ha elszakasztanak tőle.

Nekünk nem zuhanni kell, pusztulni önkezűen,

Hanem emelkedni, felfelé törni,

Magyar jövőt biztosítani

Szülőföldünkön, édes hazánkban.

(Wass Albert)

Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett,
hogy Krisztusé legyen a szívük, hazáé az életük.