Visegrád múltjának kutatói

A Visegrádi Vár Egyesület az elmúlt évben a rövid életű Visegrád Reneszánsza program új tudományos eredményeit mutatta be a programban részt vevő régészek tolmácsolásában, az érdeklődő közönségnek. A következő évben az egyesület célja, hogy ezeknek a legújabb kutatásoknak az évszázadokra visszanyúló előzményeivel ismertessen meg, és ezáltal a tudomány mai ismereteinek megfelelő átfogó képet nyújtson Visegrád több évezredes múltjáról. E sorozat első előadására, amely Visegrád tudományos kutatásainak történetéről ad áttekintést, 2026 január 16-án, 18:00 órai kezdettel, a MNMKK MNM Mátyás Király Múzeum Játszóházában kerül sor.

Visegrád múltja egybefonódott a magyar középkor legfényesebb korszakaival, Nagy Lajos és Mátyás király uralkodásával, így mindig fontos szerepet játszott hazánk történeti tudatában. Már a 18. század első felében kitüntetett szerepet kapott a település története Bél Mátyás országleírásában, ahol egy Triste Rudus Visegradi (Visegrád szomorú romjai) feliratú metszettel illusztrálva jelent meg. A metszet címe jól kifejezi azt a borongós, nosztalgikus hangulatot, amit a visegrádi romok, mint az elveszett, dicső múlt emlékei keltettek a 18. századi emberekben.

A 19. századi romantika is elsősorban ezt a nosztalgiát kereste Visegrádon, amint ez tükröződik Arany János Toldijában és Zách Klára balladájában is. Az első régész, aki tudományos érdeklődéssel kereste fel Visegrádot Rómer Flóris, bencés rendi tanár volt, aki értékes feljegyzéseket készített az itt látott romokról. A kiegyezés optimizmusa nagy változást hozott. A tudomány érdeklődése ekkor fordult igazán a visegrádi középkori emlékek felé, amiben nem kis szerepe volt Viktorin Józsefnek, a tudós visegrádi plébánosnak. Henszlmann Imre, a visegrádi várat, majd Czobor Béla a Szent András monostort tárta fel és kezdetét vette a műemlékvédelem is, a Salamon torony helyreállításával, amit Schulek Frigyes vezetett.

A lelkesedés a századfordulóra alábbhagyott, de a 20. század első felében Lux Kálmán, majd Schulek János folytatta a visegrádi kutatásokat. Schulek János nevéhez fűződik a királyi palota megtalálása, és a középkori város területén is végzett ásatásokat. Ő alapította meg a Visegrádi Várbizottság egyesület régészeti gyűjteményét, amiből a II. Világháború után a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma jött létre, Héjj Miklós vezetése alatt. Az 1950-es évek a visegrádi kutatások virágkorát hozták el. Héjj Miklós mellett Dercsényi Dezső irányította az ásatásokat a királyi palotában, de a város és a Várkert, illetve Sibrik-domb területén a korszak szinte minden jelentős régésze megfordult: Méri István, Soproni Sándor, Holl Imre és még sokan mások. Az 1960-80-as években is folytatódtak a kutatások, már egyre inkább Szőke Mátyás, illetve Kovalovszki Júlia vezetésével, de a hangsúly a palota helyett a várra, és a Várkertre helyeződött át. Az 1980-as évek második felkében aztán Szőke Mátyás múzeumigazgatói működésével Visegrád kutatásának új fejezete kezdődött meg, melynek eredményeit a Visegrádi Vár Egyesület szervezésében a kutatók 2026-ban, további előadásokban fogják bemutatni az érdeklődőknek.

Buzás Gergely
régész-művészettörténész
múzeumigazgató