A királyné kúriája

Az első visegrádi királyi palota legépebben fennmaradt épülete és egy különleges Anjou-kori ékszer került elő 2023 őszén, a Visegrád 700 program előkészítő régészeti kutatásai során, amelyeket a Várkapitányság Zrt. megbízásából, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának és Nemzeti Régészeti Intézetének munkatársai, Buzás Gergely Deák Andrea régészek vezettek.

A királyi palota egykori Szent Györgynek szentelt palotakápolnája közelében, a Várhegy lábánál állt a most feltárt nagyméretű Anjou-kori udvarház. Egy 13. század végi, városi faház helyén, I. Károly korában, egy 9 x 9,5 m-es, emeletes, feltehetően toronyszerű formát mutató kőépület épült fel. Mellette, a korabeli udvarszinten egy aranyozott, ezüstből öntött ruhakapocs párt találtak a Magyar Nemzeti Múzeum Közösségi Régészeti Programjának a kutatásokba bekapcsolódó fémkeresős munkatársai.

A finoman megmunkált, áttört díszű, mindössze 3,5 cm széles kapocspár valaha egy előkelő hölgy ruháját díszíthette. Ilyen kicsiny és díszes kapcsokat ugyanis a női ruhák nyakkivágásának összefogására használtak a középkorban. Divatjuk a 16. századig fennmaradt, ám a most előkerült visegrádi darab a korai, 14. század első feléből való példányok közé tartozik. Keltezését nem csak a rajtra látható betűforma és jellegzetes hatkaréjos rozetta alakja, de lelőhelyének rétegviszonyai is bizonyítják.

Még az sem zárható ki, hogy tulajdonosa egykor maga Piaszt Erzsébet királyné, I. Károly hitvese lehetett, ugyanis a feltárt épület feltehetően az ő házának épült. Az 1340-es évek közepén ugyanis az özvegy anyakirályné önálló visegrádi kúriáját több forrás is megemlíti. Márpedig éppen ebben az időben, I. Károly halála után az épületet jelentősen kibővítették: 20 m hosszú, 9,5 m széles emeletes házzá alakították. Felső szintje, amit félig a hegyoldalba vágott teraszra építettek, legalább részben faszerkezetű volt, ugyanis egy húsz évvel ezelőtt végzett ásatás során már előkerült az emeleti szint egyik sarka, benne egy cserépkályhával. Később, a 14. század második felében a ma is álló, monumentális királyi palota felépítésével az özvegy anyakirályné alighanem új lakosztályt kapott a palotában, ezért a régi királynéi házat megint átalakították és kamaraházként hasznosíthatták.

Bontására csak a 14. század végén, Mária királyné korában került sor. Később a közelben Zsigmond király megépítette a ferencesek kolostorát, de a régi királynéi kúria területe beépítetlen maradt, így ma már ez az egyetlen bemutatható épülete a korai Anjou-kori visegrádi királyi rezidenciának.

Buzás Gergely
ásatásvezető régész
MNM Mátyás Király Múzeum

(forrás: Visegrádi Hírek)