Cseres Tibor (1915 -1993)
A kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő jelentőségű képviselőjétől, a Magyar Írók Szövetsége egykori elnökétől, Cseres Tibortól búcsúzott a magyar írók, barátoknépes képviselete, néhány helybélivel együtt június 15-én a visegrádi temetőben.
Cseres Tibor írói-emberi nagyságát számos búcsúztatója méltatta – Kiss Dénes, Mezei András, Görgey Gábor, Vargha Domonkos -, kiemelve írói munkásságának jelentőségét, életművének helyét, értékeit; a magyarság sorsa ábrázolását Kelet-Közép Európa népeivel, a közös múlt vállalása és a megbékélés jegyében. Rendkívüli erkölcsi fontossággal bírt számos regényében a történelem tisztázása, a múlt bevallása, az a hidat építő szerep, amit a Duna-táj népei között betöltött. Hosszú életpályát futott be, alkotó munkával töltve ki azt az utolsó pillanatig. A sors szomorú játéka, hogy a Könyvhétre kiadott két könyve megjelenését már nem élhette meg. Mindannyiunk, ill. olvasói tábora emlékezetében a Hideg napok, a Parázna szobrok, a Bizonytalan század a Siratóének, a Vizaknai csaták, az Őseink kertje, Erdély, a Vérbosszú Bácskában, a Kentaurok és kentaurnők és más művei, írásai által marad meg Cseres Tibor alakja az utókornak. A visegrádi temető őrzi immár megpihent írónk hamvait.”
/Méltatása megjelent a Visegrádi Hírek 1993. júliusi számában Bosody István tollából/