Dr Jékely Endre (1914-1999)

1999. szeptember 3-án helyezték örök nyugalomra az édesapja Áprily Lajos sírja mellett magasodó sudár fenyő örökzöld lombja alatt Dr. Jékely Endrét, aki életének 83. évében hunyt el.

Szép és küzdelmes élet jutott osztályrészéül, amelynek fő színterei: Nagyenyed, Kolozsvár, Budapest és Visegrád-Szentgyörgypuszta voltak; történeti háttere: Magyarország XX. századi históriája Trianonnal és a két világháborúval. Ebben az embert próbáló korszakban élt dr. Jékely Endre, Bandi bácsi végig igaz emberként – ahogy a Duna-parton gyakran sétálva láthattuk -, egyenes tartással élt. Úgy mondják, az ember életkorától függetlenül addig képes visszaidézni a történelmet, ameddig családtagjai, barátai életének történéseit közvetlen elbeszélésekből személyes élményként követni tudja. E sorok írójának – másokkal együtt – abban a megtiszteltetésben lehetett része, hogy sokat hallgathatta Bandi bácsi elbeszéléseit 1918-ig visszamenőleg, amikor a négyéves kisfiú csodálkozva szemlélte a Nagyenyedre fura kürtszóra bevonuló kissé szakadt ruházatú idegen katonaságot, akikkel Erdély történetének új, a magyarság számára fájdalmas korszaka kezdődött. A 20-as évek Kolozsvárjára visszaemlékezve a családjával nagy szegénységben élő kisdiák számára a sport, a horgászat, a kirándulások mellett az akkor megteremtődő erdélyi magyar irodalom nagyjaival való megismerkedés és református kollégium tanárai, különösen a tudós, régészettel is foglalkozó Herepey János órái jelentettek élményt. Budapesten tanulmányai befejeztével, jogi doktorátust szerezve a Földművelésügyi Minisztériumban részese lehetett a Teleki Pál és Magyary Zoltán nevével fémjelzett földbirtokreform előkészítő munkálatoknak, amelynek célja a parasztság felemelkedését lehetővé tevő egészséges birtokszerkezet kialakítása volt. A II. világháború utolsó hónapjaiban tartalékos légvédelmi tüzérzászlósként, amikor már a hazát egyre kevésbé lehetett védeni, Jékely Endre  a katonái sorsa iránti felelősség és saját becsülete által vezérelve állt helyt. Itt találkozhatott egy szörnyű ideológia és egy véreskezű diktátor által sanyargatott, jobb sorsra érdemes nép szerencsétlen, vágóhídra hajtott katonáival, amikor az egysége által foglyul ejtett, tisztjeik által cserbenhagyott orosz katonák arra kérték, adjon nekik fegyvert és ők harcolnak velük a szovjet  hadsereg ellen.Talán nem véletlen, hogy ezek után a hivatali munkát feledni, Bandi bácsi a szentgyörgypusztai ház körüli munkákban, a horgászatban, a természetben találta örömét. Ennek mindenki számára élményt adó eredményei német és francia nyelvtudását kamatoztató állatmese-fordításai, amelyek  Nagyvadak közelről, a Vizek óriásai, a Hogyan győzte le a teknős a jaguárt, a Fogakkal, karmokkal, a Fantasztikus állattörténetek, A vizisikló kalandjai, és A  Róka királysága cimű köteteiben jelentek meg. Szomorú, hogy a mai horror rajz- és mesevilgban a gyerekek egyre kevésbé juthatnak hozzá e csodás történeteket felidéző könyvekhez. „Ady Endre sírján virág és barátok nőnek” - mondták. Bandi bácsi, aki megejtő kedvességgel tudott gyermeknek és felnőttnek mesélni, nem szerette a nyilvánosságot, különösen a sajtó részéről. Szemérmes, de igen határozott távolságtartással viseltetett a „nagy költő fia” című, nemegyszer felkínált szereppel szemben. Aki ismerte dr. Jékely Endrét, Bandi bácsit, mindvégig megtartja emlékezetében könyveit olvasva, kedves helyein, a szentgyörgypusztai Duna-parton vagy az Áprily-völgyben sétálva.