Geológiai kutatások

Forrásművek: Akik Visegrád földtörténetét kutatták /Dr. -Dobos Irma geológus, Beudant. F. S. francia geológus vázlatos térképezése,
Hunfalvy János „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” II. kötete. 1864, Osztrák geológusok: Karl Peters és Otto Stache

Koch Antal a kolozsvári egyetem első geológus professzora 1877. évi akadémiai közleményeiben ad részletes leírást az általa Duna-zughegységnek nevezett területről, így Visegrádról is. A mintegy 300 oldalas műben 62 oldalt szentel Visegrád földtani leírásának. A professzor működése kiterjedt a Kárpát-medence egészére, de főleg három terület: a Szentendre-Visegrádi és Pilis hegység, a Fruska gora és az Erdélyi medence földtani feldolgozásával írta be nevét a geotudományok történetébe. 1843-ban született Zomborban és 1927-ben Budapesten halt meg. 1865-ben szerez tanári diplomát, majd 1867-től a Budapesti Műszaki Egyetem elődjénél asszisztens. Külföldi tanulmányútra küldik, eljut Bécsbe, Hollandiába és Belgiumba.1872-ben az újonnan felállított kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Ásvány-Földtani tanszékére egyetemi tanárnak nevezik ki, ahol 25 évig működik.1895-ben a budapesti tudományegyetemen  a földtani és őslénytani intézet vezetésére kap megbízást. A Magyarhoni Földtani Társulatnak hat évig elnöke. 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 1904-ben a Londoni Földtani Társaság külső tagjának választotta. 1913-ban nyugalomba vonulásakor magyar nemességet kapott. 

Szabó József  /Kalocsa 1822 március 14. -Budapest 1894./ „a legnagyobb magyar geológus”, a földtan minden ágát magas szinten művelte, megalapította a hazai tudományos talajkutatást, és mint közéleti személyiség, elnökként vezető szerepet játszott a Magyarhoni Földtani Társulatban. A „kőtelen Alföld fia”, szentmiklósi Szabó József 1822. március 14-én Kalocsán született. Filozófiai és jogi tanulmányai után Selmecbányán   ismerkedett meg a bányászélettel és az 1842-43. tanévben megkezdte tanulmányait a selmeci bányászakadémián. Ügyvédi oklevelet és bölcsész diplomát is szerzett, beszélt és írt németül,franciául, angolul, értett szlovákul, olaszul és görögül. 1861-ben a  „Pestbuda környékének földtani leírása, földtani térképpel” c. pályamunkájával  elnyeri a Magyar Tudományos Akadémia tagságát. Nagy visszhangot váltott ki nemzetközi szinten is „Egy continentális emelkedés és süllyedésről Európa délkeleti részén” c. akadémiai előadása, amelyhez az adatokat egy dunai hajóúton gyűjtötte. 1863-ban hat kutatási téma között szerepelt „Visegrád környéki részletes tanulmány a Természetvizsgálók nagy gyűlése alkalmára” c. tanulmány is. 1894. március 7-én tartotta utolsó előadását a Magyarhoni Földtani Társulatban, melynek címe ”Typuskeveredések a dunai trachytcsoportban”. Kutatási adatait zömmel Visegrád környékén  gyűjtötte és nagyon fontos szakmai megállapításai nemcsak a tudomány, hanem a gyakorlat számára is jelentősek voltak. Módszerének felhasználásával biztos támpontot lehetett kapni kőbányák telepítésére és az időálló kőzetek kiválasztására.

Schafarzik Ferenc /1854-1927/ geológus, műegyetemi tanár először 1885-ben készíti el Gesell Sándorral a „Mű- és építőipari tekintetben fontosabb magyarországi kőzetek részletes katalógusát”, melyben a visegrádi bányák valószínűleg teljes számban felsoroltatnak. 1904-ben a  Földtani Intézet kiadásában jelenik meg „A Magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése” c. műve. A 413 oldalas műben a szerző 2515 helységet sorol fel. Visegrádon az 1298 sorszámmal kezdődik a bányák felsorolása és részletes ismertetése. A bányák éves termelése 2000- 16 000 m3 között változott, amely a  vízépítési célra termelt andezitet foglalja magában. Az utcaburkolathoz használt kockakő termeléséről alig van adat. Schafarzik Ferenc oktató munkája során számos kirándulást vezetett egyetemi hallgatóknak, s eközben megfigyeléseiről naplót vezetett. Ez képezte alapját a Vendl Miklóssal közös néven megjelenő”Geológiai kirándulások Budapest környékén” c. műnek. Ez nyolc oldalon foglalkozik Visegráddal és közvetlen környékével. Vázlatos földtani térkép, több szelvény és fénykép teszi szemléletessé e munkát. A szerzők úgy állították össze, hogy az könnyen érthető legyen mindenki számára. Schafarzik Ferenc 1854-ben született Debrecenben, ifjú éveit Nagyszebenben tölti. A pesti tudományegyetemen természetrajz-vegytan szakra iratkozik be, s kitűnő tanítványa lesz Szabó Józsefnek, s végzése után nála marad tanársegédnek. 1882-től 1904-ig a M. kir. Földtani Intézetben dolgozik, majd a József egyetem Ásvány és Földtani Tanszékének vezetője lesz. A Magyar Tudományos Akadémia 1916-ban rendes tagjává választja. Sokrétű munkája mellett tevékenyen vett részt különböző tudományos egyesületek munkájában. Tudományos tevékenysége a földtan szinte minden ágát felöleli. Közülük kiemelkedik  a térképezés, a hidrogeológia, a szeizmológia és a műszaki földtan.

Hegedűs Gyula / Diód /Erdély/ 1918 - ; /az üledékes kőzetek kutatásával foglalkozott a 40-es években. „Adatok Visegrád környékének földtanához” c. dolgozata 1953-ban jelent meg. Az üledékes kőzetek vizsgálatából lehet arra következtetni, hogy Visegrádot és környékét mikor borította tenger, vagy mikor volt itt szárazulat, és mikor működtek itt vulkánok.

Dr. Lengyel Endre /Szamosújvár 1893 – Budapest 1981/A kolozsvári tudományegyetemen 1921-benkap tanári oklevelet, majd geológia főtárgyból doktorál. Az első világháborúból hadirokkantként tér haza és vitézségi kitüntetést kap. Munkáját a szegedi tudományegyetemen folytatja és ott adjunktus, majd magántanár. 1940-ben nyilvános rendkívüli egyetemi tanári címmel ismerték el tudományos munkásságát. A Dunazug-hegység legjellemzőbb kőzetfélesége, a vulkanitok  tanulmányozói közül messze kiemelkedik Lengyel Endre munkássága. Nagy szakmai felkészültsége és szorgalma eredményeként új megvilágításba hozta nem csak Visegrád és közvetlen környéke, hanem az egész hegység kialakulásának folyamatát és a földtani felépítésében résztvevő kőzetek csoportosítását. Az 1951-ben közzétett „Dunazug-hegységi andezitek zárványai és magmatektonikai jelentőségük”  c. munkájában az andezit kőzetzárványai alapján teszi teljesebbé és pontosabbá a Visegrádi hegység kialakulásáról meglévő képet.

Szalai Tibor /Pozsony, 1900 november 13. – Budapest, 1980 november 13./ geológus az első mélyfúrás megvalósítója. Az ötvenes években új ásványi nyersanyagbázisok kutatása került előtérbe, ennek keretében végezték az első kutatófúrásokat az Apátkúti -völgyben. A pilismaróti és visegrádi kutatófúrás eredményeit Szalai Tibor a  „Bitumen előfordulások a Szentendre-Visegrád hegységben” Az eocén szén kutatása.” /1959/c. dolgozatában foglalta össze. Kutatásai előlegezik annak feltételezését, hogy hőforrás található ebben a térségben. A nagy elméleti és gyakorlati felkészültségű Szalai Tibor 1900. november 13-án született Pozsonyban. 1924-ben szerzett doktori diplomát földtan, ásványkőzettan és vegytan  tantárgyból. Munkáját a Magyar Nemzeti Múzeumban kezdte, ahol alkalma volt elmélyedni a földtan megoldatlan kérdéseiben. Három évi bécsi tartózkodás után 1938-ban Debrecenben magántanári habilitációt szerez. A háború alatt nagy szolgálatot tett a Földtani Intézet könyvállományának megmentése érdekében. Az Általános Földtani Szakosztály életre hívása az ő nevéhez fűződik. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy a 111 nyomtatásban megjelent dolgozata a földtan minden ágát érintette.

Dr. Vitális György /Budapest, 1929 - / geológus, a földtani tudományok kandidátusa készítette el a Dunakanyar és környéke első vízföldtani szelvényét 1971-ben. Erre a munkára alapozva, valamint több megye feldolgozott anyagából lehetett összeállítani Visegrád és közvetlen környékének földtani és vízföldtani tömbszelvényét, amely egyik mellékletét képezte

Dobos Irma 1973-ban megjelent publikációjának. A bemutatott tömbszelvény a földtani és vízföldtani viszonyok összevont és áttekintő szemléltetése mellett nagy segítséget jelent a vizsgált terület vízbeszerzési és így a vízellátási kérdések megoldásához.