Nádler István
Nádler István festőművész Visegrádon született. A Képzőművészeti Főiskolát 1963-ban végezte el Hincz Gyula tanítványaként. Az 1960-as években indult magyar neoavantgárd képzőművészeti mozgalom egyik elindítója és jeles képviselője. Munkássága több alkotói korszakra bontható, de mindegyiket erősen befolyásolta a korszellem mellett a hagyomány, a zene és a keleti filozófia.
Grafikákat és szobrokat is készít.1966-ig a Zuglói kör tagja volt. 1964-ben európai tanulmányútra ment, és a Károlyi Alapítvány meghívására Vence-ban festett. 1966-ban Párizsban járt, 1972-ben elnyerte az esseni Folkwang Múzeum ösztöndíját. Részt vett az Iparterv-kiállításokon, a Budapesti Műhely alapítóinak egyike volt. 1976-ban a kuopioi (Finnország), 1977-ben a moravany-i (Csehország) művésztelepen dolgozott. 1978-ban szobrászattal foglalkozott a győri művésztelepen. 1992-ben a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa, 1993-ban a firenzei Villa Romana vendégművésze volt, 1995-ben ösztöndíjas Lisszabonban. 1999-ben a Los Angeles-i University of Kalifornia vendégprofesszora volt. Több nemzetközi pályázat, biennálé és fesztivál díjnyertese. 1998-ban megnyerte az Európa Tanács által meghirdetett Liberty ’98 pályázatot és elkészítette a „Szabadság zászlaját”. 1964 óta szerepel hazai és nemzetközi kiállításokon. 1983-ban Visegrádon, a Salamon-toronyban nyílott Nádler-kiállítás. Alkotó munkásságát 1986-ban Munkácsy-díjjal, 1997-ben érdemes művész kitüntetéssel, 2001-ben Kossuth-díjjal, 2013-ban Prima Primissima díjjal ismerték el.
Kilencvennél is több egyéni kiállítása volt, háromszáznál is több csoportos tárlaton vett részt a világ szinte minden pontján.