Mészáros Dezső (1923– 2003)

szobrászművész

1923-ban született Szegeden, 1948 és 1953 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte művészeti tanulmányait. Mestere Beck András, Kisfaludi Strobl Zsigmond és Pátzay Pál volt. 1970-ig Budapesten, 1971-től haláláig Visegrádon, az Áprily-völgyben élt és dolgozott.

Mészáros Dezső korai érzékeny, karakteres portrészobrok, realista munkásábrázolások után, érett korszakában a figuralitás és a nonfiguráció határán álló, nagyméretű kőszobrokat farag, melyek szellemiségükben talán a kora-görög kykladikus idolokhoz állnak a legközelebb. Szobrászatában óriási fordulatot hozott az 1967-es római ösztöndíjas időszak: művészete ekkor fordult az ábrázolás-konvenciótól a jelentéstartalommal áthatott tömegformálás és téralakítás felé.
Mészáros Dezső munkásságát több díjjal is jutalmazták. 1956-ban Derkovits-ösztöndíjas volt, egy évtized múlva megkapta a Munkácsy-díjat. 1967-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tűntették ki. Tagja volt a Szentendrei Grafikai Műhelynek. 

Kiállítások, köztéri szobor Visegrádon (Mátyás Király Múzeum, Salamon-torony)

1972–1973 Visegrád, Mátyás Király Múzeum 1975 Visegrád, Mátyás Király Múzeum 1980 Visegrád, Mátyás Király Múzeum 1999 Visegrád, Gizella-telep, Kórház-kert