Visegrád Város 2026. évi kitüntetettjei

"Visegrád Tiszteletbeli Polgára" kitüntetés – Vörös Ákos

Visegrádnak két templomépítője van. Az első, Hidas László plébános, akinek visegrádi szolgálata alatt fejeződött be a római katolikus templom építése, a másik, Vörös Ákos, akinek lelkipásztorsága alatt készült el, és 2009 pünkösdjén szentelték fel a református templomot. A katolikus templom Schade Lénárd esztergomi építőmester tervei alapján született meg, a református templomot Kocsis Ágnes és Baracsi Erzsébet (Vörös Ákos felesége) tervezték.

Vörös Ákos 1950-ben született Budapesten. Nagy családból származik, a nyolc gyermekből hárman is végeztek teológiát. Az akadémiát 1973-ban jeles eredménnyel fejezte be Budapesten, majd 1977–78-ban a Kelet-németországi greifswaldi Ernst Moritz Arndt Egyetem theológiai fakultásán tanult. Ezt követően Budapest Külső-Józsefvárosi lelkészként szolgált 13 évet, innen 1994-ben a dunabogdányi egyház presbitériuma hívta meg. A meghívás elfogadásában nem kis szerepet játszott, hogy felesége, Baracsi Erzsébet, akivel 1988-ban kötött házasságot, bogdányi lakos volt. Félig-meddig tehát hazajöttek a Dunakanyarba.

Dunabogdányi felszentelése után az új lelkészt még abban az évben az esperes felkérte a visegrádi missziói egyház pásztorolására is. Vörös Ákos negyedszázadon át volt Dunabogdány és Visegrád lelkésze. Hetvenévesen, 49 év szolgálati idő után ment nyugdíjba. Parókus lelkészi munkája mellett hitoktatást is végzett Dunabogdányban és Visegrádon, ahol az Erdei Iskolát is ellátta. Emellett rendszeresen tartott istentiszteletet a szentgyörgypusztai öregotthonban és – Kalász István atyával megosztva – a Gizellatelepi Kórház kápolnájában. Ákos ökumenikus nyitottsággal viszonyult a katolikussághoz. A katolikusok meleg szívvel emlékeznek arra az időszakra, amikor templomuk felújításakor a szentmisék a református templomban voltak. A hívek számára nagyon népszerűek voltak az Ökumenikus Imahetek rendezvényei és az ezekhez kapcsolódó szeretetvendégségek.

Vörös Ákos a lelkészi munkája mellett is tanult, állandóan képezte magát. 2000 és 2003 között mentálhigiénés szakemberré fejlesztette magát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem mentálhigiéné tanszékén. Ezzel a diplomával 9 éven át a Leányfalui Öregotthonban lelkigondozóként is dolgozott.

Ami a lelkészi munkáját illeti, a prédikáláson, lelkigondozáson és tanításon túl egymást követték az építkezések gyakorlati kihívásai is. A munkálatok szakmai részében hatalmas segítséget jelentett építész felesége, Erzsébet és nem lehet említés nélkül hagyni a hűséges gondnokokat, Pályi Gyulát és Szigeti Jánost s a presbitereket sem. Dunabogdányban templomot, parókiát renováltak, Visegrádon pedig a gyülekezet telket vásárolhatott, és felépülhetett itt Közép-Európa egyik legszebb modern, protestáns temploma.

De a gyülekezetek gondozása mellett, mint családapa kivette a részét az otthoni munkából. Öt gyermeke - három leány és két fiú, akiknek mind felsőfokú végzettsége van - nevelésén túl, biztos hátteret biztosított felesége munkájához, akik később házastársi hűséggel gondozott a súlyos szenvedések idején.

Vörös Ákos nem hanyagolta el a közéleti tevékenységet sem, 1995 óta a Szent György Lovagrend tagja, és az Esterházi János Társaság munkájában is aktív szerepet vállalt, Dunabogdányban pedig szervezője volt a felvidéki kitelepítettek és az Erdélyből menekültek évenkénti megemlékezéseinek is. A visegrádi templom épületegyüttese pedig a gyülekezet hatósugarán túlmutató egyházi konferenciáknak is otthont adott.

Vörös Ákos csendes, gyülekezetmegtartó munkáját, emberi elfogadottságát, a mai napig tisztelet övezi, népszerűsége nyugdíjba vonulása után sem csökkent.

"Visegrád Tiszteletbeli Polgára" kitüntetés – Szkok Iván

Szkok Iván 1944. június 19-én született Szombathelyen. Családját 1950-ben az államosítás időszakában innen telepítették ki Visegrádra. A hatéves gyermek így ismerte meg a várost, mely később olyan hellyé vált számára, ami egész életművében visszhangzik. Rajztehetségére is itt figyeltek fel először komolyabban. A művész visszaemlékezése szerint tanárai pozitív visszajelzései erősítették meg benne azt a korán kialakult bizonyosságot, hogy képzőművész szeretne lenni. 1963 és 1970 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Már fiatalon fontos volt számára, hogy a művészet ne zárkózzon el a közönségtől: ars poeticájában az „érthető magyar beszédet” emeli ki és a műfaji korlátok lebontását tartja alapvetőnek. Nem pusztán formát keres, hanem történetet akar elmondani. Pályájának fontos állomása volt, amikor harmincéves korában önálló kiállítása nyílt a Műcsarnok Kamaratermében.

Szkok Iván művészetének egyik legjellemzőbb vonása, a festészet és szobrászat tudatos összekapcsolása. Egyszerre használja a festő színérzékét és a szobrász térbeli gondolkodását. Festett domborműveket, plasztikus képeket, színezett szobrokat készít, valódi tárgyakat is beépít műveibe, melyek visszatérő témája az ember, a történelem és az emlékezet. Ez a szemlélet különösen jól érzékelhető visegrádi munkáin, amelyeken a személyes helyismeret és a nemzeti múlt iránti érdeklődés egyaránt megjelenik. A város történelme, természeti környezete és közössége többször közvetlen művészi témává vált nála. Munkái nem különálló dísztárgyakként jelennek meg, hanem konkrét visegrádi terekhez kapcsolódnak: mozihoz, lépcsőhöz, vendégházhoz, lakóépülethez. Így az életmű egy része szó szerint beépült Visegrád városi szövetébe.

Egyik legfontosabb alkotása a Duna Mozi nézőterét meghatározó, Visegrád ezer éve című murális mű, mely a terem falának felső sávján és a mennyezeten látható. A kompozíció a város múltját és jelenét kapcsolja össze: történelmi utalások, a táj motívumai, és kortárs diákportrék egyaránt megjelennek benne. Az alkotás így nemcsak történelmi tabló, hanem a városi identitás képi összefoglalása is.

A művész történelem iránti érdeklődésének további visegrádi példái a Görgei Artúrt ábrázoló két szobra, melyek értelmezése különösen érdekes. A Görgey-lépcsőn az idős, szemlélődő, sokat megélt tábornok jelenik meg; a Vendégház a tábornokhoz szálláshely kertjében ezzel szemben a fiatal, határozott hadvezér. Vagyis ugyanannak az embernek két életszakasza áll egymással párbeszédben miközben Visegrád saját Görgei-emlékezetét is gazdagítja.

Több évtizedes alkotói pályájának országos szintű elismerése 2023-ban következett be, amikor kiemelkedő képzőművészeti tevékenysége elismeréseként Munkácsy Mihály-díjban részesült. A díj egy olyan életművet ismert el, amelynek sajátossága a műfajok közötti átjárás, a figurativitás, a történelmi és emberi témák iránti következetes érdeklődés.

Szkok Iván életútjában Visegrád nem egyszerűen egy lakóhely vagy alkotói állomás: gyermekkorának meghatározó helyszíne, művészi tehetségének egyik első felismerési terepe, majd évtizedekkel később számos jelentős munkájának színtere lett. A városhoz fűződő kapcsolata ezért egyszerre életrajzi, érzelmi és művészi természetű. Éveken keresztül vett részt az Áprily-héten megrendezésre kerülő gyermekrajzverseny zsűrijében, valamint több alkalommal ajánlotta fel alkotásait jótékony célú árverésre az Áprily-bálban. Számos kiállítása mellett alkotásai a 2009. évi városi naptár lapjain is szerepeltek. Szkok Iván azon különleges művészek egyike, aki tevékenysége által beírta magát Visegrád történelmébe. Városunk ezzel a díjjal fejezi ki iránta érzett tiszteletét és megbecsülését.

Niedermüller József díj (életműdíj kategória) – Tavasné dr. Tóth Mária

Tavasné dr. Tóth Mária a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Karán végezte tanulmányait. Amikor 1970-ben Visegrád megkapta az önálló fogorvosi státusz biztosításának lehetőségét, az akkori előírások szerint egy friss diplomás fogorvost kellett felvenni. A szentendrei főorvos őt ajánlotta az állásra. Egy raktárból alakították ki számára az ellátáshoz szükséges helyiséget. Hasznos tapasztalatokkal érkezett Visegrádra, mivel korábban Kalocsán is dolgozott, ahol igen sok érdekes esettel találkozott. Idős parasztemberek, akik még életükben nem jártak fogorvosnál, a helyi szovjet laktanya és a börtön lakói is a páciensei közé tartoztak.

Visegrádon ismerkedett meg Tavas Imrével, aki az ország első restaurátorai közé tartozott, nem csak időrendileg, hanem szakmai tudása alapján is. 1972-ben házasodtak össze, Három gyermekük született, Ágnes, Péter és Judit, aki jelenleg vele dolgozik a fogorvosi rendelőben és segíti a munkáját. Sajnos Imre bácsi már 9 éve nincs közöttünk.

Tavasné dr. Tóth Mária szakmai pályafutása során mindvégig a prevenciót tartotta a legfontosabbnak. 1971-ben Zürichben vett részt egy továbbképzésen, aminek tapasztalatait beépítette a napi munkába. 1972-ben száj-és fogbetegségek témakörben tanult tovább, majd 1992-ben a gyermekfogászat területén szakvizsgázott. Prevenciós munkája során az óvodások és iskolások fogait félévente ellenőrizte és ellátta. Az oktatási intézményben vetített képes előadásokon keresztül ismerhették meg a gyerekek a különböző fogbetegségeket és azok megelőzésének lehetőségeit. Munkájának hamarosan látható eredménye lett, a szúvas fogak száma jelentősen lecsökkent. Marika néni sikeréről a gödöllői nemzetközi kongresszuson és a Fogorvosi Szemlében is beszámoltak. Mindig azt hangsúlyozta, hogy a gyerekek fogainak ápolása nem a fogászaton kezdődik, hanem az anyaméhben. Nagyon fontos, hogy a szülők együttműködjenek vele, hiszen csak így lehet eredményes a fogorvos munkája. Az elmúlt évtizedekben Marika néni folyamatosan a jó kapcsolat fenntartására törekedett az iskola és az óvoda munkatársaival, és ezt az intézmények vezetőivel is sikerült kialakítania.

Tavasné dr. Tóth Mária neve összefonódott a lelkiismeretes betegellátással. Pályája során generációk mosolyát adta vissza, és nemcsak a fogakat gyógyította, hanem a betegek félelmeit is eloszlatta emberségével. Különös figyelmet szentelt a legkisebbek fogászati megelőző és gyógyító kezelésére, áldozatot nem kímélve gondozta nemcsak a visegrádi, hanem a kisoroszi gyerekeket is, a fogszuvasodás és fogágybetegségek szűrése és kezelése élethivatásává vált. Tevékenységét a legmagasabb szintű szakmai igényesség, a folyamatos megújulási vágy és a tudomány iránti alázat jellemezte.

Köszönjük azt az áldozatos munkát, amelyet a közösség egészségéért és a fogorvosi hivatás tekintélyének megőrzéséért tett. További életéhez jó egészséget kívánunk!

Niedermüller József díj (életpályaközi kategória) – Szigeti János

Szigeti János 1943 október 24-én született Budapesten. Kisgyermekként Angyalföldön, majd Pestlőrincen nevelkedett. Középiskolai tanulmányai után a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára szerzett diplomát. 

Nős, felesége Lőrincz Mária Ilona az Áprily Lajos Általános Iskola nyugalmazott tanárnője, akivel 1975-ben kötött házasságot. Négy gyermeke és 9 unokája van.

1975-től 1978-ig az Út- és Vasútépítő Vállalattól hároméves kiküldetésen az NDK-ban, a haldensleben-i kerámiagyár építésén dolgozott, mint építőmérnök. Az 1978-as hazatérés után az immár gyermekekkel bővült család Visegrádra költözött. Ekkor helyezkedett el a Pilisi Parkerdő Főépítésvezetőségénél, ahol a 11-es út visegrádi szakaszának, valamint a Pilisszentlászló–lepencei út tervezési és kivitelezési munkáiban vett részt.  A rendszerváltást után a Swietelsky Zrt-nél és a Mahíd 2000 Zrt.-nél tevékenykedett, egészen 2004-es nyugdíjba vonulásáig.

Szigeti János mindig is aktív résztvevője volt a Visegrádi református egyházközség életének. Ez a kapcsolat azonban még szorosabbá válik, amikor 1997-ben pót-presbiterré választják, majd a tisztújító közgyűlésen 2006. januárjában már, mint presbiter kap helyet a testületben. Megbízatása a mai napig fennáll, jelenleg Kenéz Attilával együtt képviselik a visegrádi leányegyházat a dunabogdányi presbitériumban.

A formális szerepvállaláson túl azonban felbecsülhetetlen az a munka, amit végez a református közösség érdekében. Sokan nem is tudják, hogy a 2009 pünkösdi templomszentelés óta Szigeti János milyen alázattal, csendben és kitartóan végzi feladatát: kézben tartja az üzemeltetést és a karbantartást. A technikai kérdések szervezése mellett a jó gazda gondosságával és féltésével óvja és ápolja a templomot, hogy az minden alkalommal méltó módon adhasson helyet az istentiszteletre összegyűlő közösségnek.

Szigeti János 2005-tól tagja a katolikus templom Szent János Kórusának is, mely tagság egyben szép megnyilvánulása az ökumenének is. Szerepvállalása jó példa arra, hogy azokat a pontokat kell keresnünk, melyek összekötnek bennünket, és nem azokat, melyek szétválasztanak.

Hat évig tagja volt a Német Nemzetiségi Énekkarnak is, de általánosan elmondható, hogy a város kulturális életének érdeklődő, aktív tagja.

A város a Niedermüller József díj odaítélésével Szigeti Jánosnak azt a sok munkát kívánja megköszönni, melyet a református közösség érdekében évtizedek óta végez kitartóan és alázattal. Kívánunk neki jó egészséget, hogy még sokáig örömét lelhesse a közösségben.

Niedermüller József díj (közösségi kategória) – Vaik Viktorné

Vaik Viktorné Franciska Visegrádon született. Már egészen fiatal korától aktív tagja a helyi közösségnek. Sok-sok éven át dolgozott a postán majd a polgármesteri hivatalban. Mindkét helyen a pontos, precíz munkavégzés jellemezte, segítőkészsége mindenki számára ismert. Mindig volt egy kedves szava a hozzá fordulókhoz, bizalommal kereshették őt városunk polgárai, és ugyancsak jó kapcsolatot ápolt munkatársaival, valamint a mindenkori települési önkormányzat tagjaival.

Mélyen vallásos ember, aki gyermekeit, Mónikát és Dórát is e szerint nevelte. A hit és az egyház életének egyik legfontosabb része. Édesanyja nyomdokain járva hosszú évekig volt a Duna-parti Mária kápolna gondnoka. Nagy műgonddal végezte az épület külső és belső takarítását, a díszítést, a szertartások előkészítését, és a szükséges karbantartási munkálatok megszervezését. Mindenki tudta, hogy az általa vállalt feladatok jó kezekben vannak. Betegsége ellenére a mai napig végez pénzügyi, adminisztrációs feladatokat a plébánián, ahol vezeti a nyilvántartásokat és heti 2 alkalommal ügyeletet is vállal.

Vaik Viktorné 2011-től tizenhárom éven át volt a Visegrádi Nyugdíjas Klub elnöke. Már elnöksége előtt is sokat segített Horváth Margitnak, a korábbi klubvezetőnek, így pontosan tudta, hogy mire vállalkozik. A tagság igényeit és kéréseit mindig szem előtt tartva szervezte a foglalkozásokat, fáradhatatlanul kereste a támogatókat, hogy minél több színes programot és kirándulást tudjon megvalósítani a Klubba járók legnagyobb örömére. Önzetlen munkája eredményeként sok-sok felejthetetlen emlék fűződik Franciska néni nevéhez. A bajban is számíthattak rá a visegrádi idősek, hiszen a pandémia idején is igyekezett tartani a kapcsolatot mindenkivel. Biciklivel járta a várost, mézet és vitaminokat vitt, akinek szüksége volt rá.

Ugyancsak hosszú évek óta aktív tagja a város két énekkarának. A német nemzetiségi- és az egyházi kórus fellépésein minden alkalommal jelen van, legyen szó ünnepségről, búcsúról vagy szüreti bálról.

Vaik Viktorné Franciska néni követendő példával szolgált mindannyiunk számára. Visegrád közösségéért végzett tevékenységével kivívta a város elismerését. Hálánk jeléül a Niedermüller József díjat adományozzuk neki.

"Pro Urbe Visegrád" kitüntetés posztumusz – Dr. Hoffmann János

Dr. Hoffmann János 1916. december 26-án született a délvidéki Csóka településen. 

A középiskolát Temesváron, a piarista gimnáziumban végezte el. Orvostanulmányait a kolozsvári egyetem orvoskarán abszolválta. Avatása után a klinika belgyógyászatán, valamint a dési kórház belosztályán dolgozott dr. Bencsáth Aladár mellett.

A második világháborúban katonaorvosként szolgált; Németországban esett amerikai hadifogságba. Hazatérése után Tatárszentgyörgyön a település körzeti orvosa lett.

1946-ban megnősült, felesége a Gyergyószentmiklósról származó Kassai Katalin lett. Két gyermekük született, Katalin és Ágnes. Dr. Hoffmann János életének fontos része volt Erdély, szabadságát sokszor töltötte ott. Szeretett nagyokat kirándulni. 1948-ban felfoghatatlan tragédia érte a családot. A 3 éves Katalin diftériás lett és meghalt.

Még Tatárszentgyörgyön éltek, amikor behívták katonaorvosnak. Szolgálatát a kecskeméti repülő századnál töltötte. 1953-ban leszerelt a repülősöktől és visszament Tatárszentgyörgyre.

1954-ben innen pályázott eredményesen a visegrádi körzeti orvosi állásra. A Fő utca 14-ben szolgálati lakást kapott, melyben két helyiséget használt rendelőnek, az új rendelő elkészüléséig. Kezdetben Visegrád- Kisoroszi- Dunabogdány területén tevékenykedett. Betegeit biciklivel, motorkerékpárral majd Wartburgjával kereste fel. Az is előfordult, hogy gyalogosan, a befagyott Dunán ment Kisorosziban élő fekvőbetegeihez. Katonás, szigorú ember volt. Állandó, éjjel-nappali szolgálatban volt. Betegei szerették, halála után is nagy szeretettel emlékeztek rá. Még igazi körzeti orvos volt: fogat húzott, kisebb sebészeti ellátásokat végzett, szülést is vezetett.

Anyanyelvi szinten beszélt németül, sajátja volt a sváb dialektus, így a németajkú sváb lakosság is megértette, megszerette. Templomba járó, vallásos ember volt. Akkor is elment a misére amikor ez még „bűn” volt. A visegrádi katolikus pap rendszeres vendége volt.

A Visegrádi Alkotóház írói is a páciensei közé tartoztak, akik időnként vendégként is meglátogatták őt a lakásában.

Gyógyította a kitelepített embereket, összejöveteleket szervezett számukra, partikon hallgatták Karády Katalin bakelit lemezeit.

Megélte és látta felnőni unokáit, Katit (1979) és Kingát (1981).

1980-as évek közepétől betegeskedett, kezelésekre szorult. Az 1990-es évek vége felé ágyban fekvő beteg lett, otthonában felesége ápolta. 1997 augusztus 10-én otthonában hunyt el. Végső nyughelye a visegrádi temető kriptájában található, itt nyugszik szerettei és rokonai közelében.

Dr. Hoffmann János felesége asszisztensi segítségével több évtizeden át látta el lelkiismeretesen a betegeket. Tisztességes, példaértékű munkát végzett. Egy személyben volt háziorvos, gyermekorvos, szülész, nőgyógyász. Még ma is élnek olyan visegrádi polgárok, akik az ő segítségével jöttek a világra. Sokan máig emlékeznek arra, hogy bármikor elérhető volt és ha a szükség úgy kívánta, akkor házhoz ment. Vizsgálatai alaposak voltak, a fekvő betegeket rendszeresen látogatta. Nagyon jó diagnoszta volt. Olyan ember, aki magabiztos hozzáállásával nyugalmat áraszott és maximálisan bízhattak benne a hozzá fordulók.

A kitüntetést néhai dr. Hoffmann János lánya, Hoffmann Ágnes vette át.