Gyerekkuckó
Újraindítjuk a Visegrádi Hírek-ben a „Gyerekkuckó” rovatot!

Amikor 1991-ben megváltozott külsővel és tartalommal jelent meg a Visegrádi Hírek, akkor a gyerekeknek is szántunk egy külön rovatot. Néhány számban meg is jelent gyermekmunka /versek, versfordítások/, vagy gyerekeknek szóló írás, rejtvény, de aztán valahogy elmaradt a rovat. Most ismét kísérletet teszünk újraindítására és reméljük sikerül majd a kisebbeknek tetsző tartalommal meg is tölteni. Ehhez persze szükséges a gyerekek bekapcsolódása a rovat szerkesztésébe. Várjuk tehát az érdeklődő, az újságíráshoz, illusztráláshoz kedvet érző gyerekek /6-14 évesek/ jelentkezését! A rovat szerkesztését Mezei Anna szerkesztőségi tag vállalta.

Kedves Gyerekek!
Egy kedves kis vers illusztrálására hívunk benneteket! Parajdi táborozásunk során eljutottunk  a Torockó-szentgyörgyi várhoz is. Ott Margit néni felolvasta az újságban is olvasható verset, ami a várhoz fűződő monda egy verses változata. A vers egyszerűsége, tartalma és beszédes képei már akkor arra indítottak, hogy a jelenlévőket a vers illusztrálására buzdítsam. Most, nem csak a táborozóktól várjuk ezt, hanem mindenkitől, akit megihlet a vers! Juttassátok el szerkesztőségünkbe rajzaitokat szeptember 30-ig! A legsikerültebb alkotásokat megjelentetjük az újságban!
Szerkesztőség

Gyulai Pál: Az óriásleányka

Szép Torda vármegyében, Szentgyörgy határinál
Óriáslak hajdanában: Torockó vára áll.
E fényes, büszke várnak most csak romját leled
Lakói merre vannak? hiába kérdezed.

Egyszer a sziklavárból, miként tavasz-korány,
Örömrajongva jött ki egy óriás leány,
Jött és leszállt a völgybe, szökellve, játszin,
Megtudni a kiváncsi, alant vajon mi van?

Ott kertek és falucskák s mezők vetései
Egész új világként tetszenek föl neki.
Mindezt megcsodálva nézi és nézi örömest
És meglát bámulva közben egy szántó földmívest.

A mozgó emberecske oly meglepő vala,
De még inkább ekéje megcsillanó vasa.
„Oh, jé mi szép, mi kedves, játéknak elviszem”
Kiált és leteríté kötényét a füven.

S besperve gyorsan földmívest és ekét,
Tapsol, nevet s lehetetlen leírni örömét.
Majd csintlan szökellve, miként gyermek szokott,
Szaladt és felkereste apját, legott.

A beérkezett rajzok: