A középkori krónikák Medium Regni néven illették Székesfehérvár, Buda, Esztergom és Visegrád négyesét. Ebben a négyszögben sűrűsödött össze a magyar államiság első fél évezrede. Itt születtek a törvények, itt hozták országformáló döntéseiket a magyar királyok.

2008 a reneszánsz éve volt Magyarországon, s egyben Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója. Rendezvények, kiállítások, könyvek mutatták be a korabeli építészetet, művészetet, és a magyar állam gazdaságát és működését, és teljes képet alkothattunk „nemzeti nagylétünk” utolsó kivirágzásának idejéről, Nándorfehérvár után, és Mohács előtt.

Ennek a kivételes kornak és kulturális gazdagságnak, a késő középkor és a reneszánsz egymáson áttűnő korfordulójának helyszíne, sőt jelképe az idén millenniumát ünneplő Visegrád. 1009-ben kelt az oklevél, melyben először említik ezt a római castrum helyén emelt várat, ahol a mai magyarok többsége életében legalább egyszer megfordul. És méltán, mert Visegrádot látni kell. Itt, ha valamely fal mellett halad el az ember, azt IV. Béla terveztette éppen oda. Ha felnéz a toronyra, Károly Róbert termére, az itt őrzött Szent Korona juthat eszébe. Ha elcsodálkozik a palota arányain, Nagy Lajos választását dicsérheti. S ha megtetszik egy díszes kút: Zsigmond, vagy épp Mátyás király ízlését ismerheti fel benne. Ezek egy olyan kor tanúi, amikor Magyarország politikai, kulturális, művelődési szempontból ereje teljében volt.

Jó látni, hogy a Reneszánsz Évhez hasonlóan, a Visegrádi Millenniumi Fesztivál is büszkén, magától értetődő természetességgel demonstrálja, hogy Magyarország nem csak Szent István idejében, de azt követően is befogadó ország volt és maradt. Örülök, hogy a millenniumi programokban kitüntetett szerep jutott a testvérvárosoknak és a visegrádi négyek országainak. Lengyel, cseh és szlovák művészek képviselték, hogy Európának ezen a táján egymásra utaltan, kölcsönhatásban éltük, és éljük ma is az életünket. Ez Visegrád öröksége, mely az 1335-ös királytalálkozótól a visegrádi négyek együttműködéséig mutatja az utat. Ennek az összefogásnak ma is fontos szerepe lehet, ha nemzeti nyelvek, kultúrák, kölcsönös tiszteletén, és a közös érdekek megtalálásán és képviseletén alapul. Történelmi gyökereink köteleznek ennek az együttműködésének a keresésére, illetve folytatására.

Mostantól egy új szobor is hirdeti Visegrád első ezer esztendejét és a jövőjét is. A felavatásra kerülő életfa az emberiség ősi szimbóluma. Visegrád vára és városa a magyar nemzet ezeréves örökségének szimbóluma. Visegrád város közönsége, aki a millenniumra ezt a szobrot emelte, ezzel is megerősíti, hogy gazdag örökségünket folytatni kívánja. Köszönetet mondok érte!

Sólyom László

A Magyar Köztársaság elnöke